SERVA – Sociedade Esportiva e Recreativa de Vila Anastácio. Írhatnám úgy is, hogy Vila Anastácio Sport és Szabadidő Egyesülete. Ez ugyanis Brazília magyar sportklubjának a neve.

A São Paulo északnyugati részén elterülő Vila Anastácio városrészben a második világháborút követően, majd később az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után is rengeteg magyar menekült lelt új otthonra.

Öt kontinentális selejtezősorozaton való helytállást és hosszú hónapokon keresztül tartó felkészülést követően tizenhat ország válogatottja utazhatott el a Bahama-szigetek fővárosába, Nassauba, hogy megpróbálja elhódítani a 2017-es FIFA strandlabdarúgó-világbajnokság becses trófeáját. Köztük a címvédő Portugália is.

A sportág szerelmesei keresve sem találhattak volna jobb házigazdát a Bahamáknál, amely nemcsak tiszta, fehér homokos tengerpartjaira és lenyűgöző türkiz vizeire lehet büszke, hanem vendégszerető lakosságára is, amely ráadásul rajong a strandfociért.

A 10-es Puskás Öcsi, a 9-es Albert Flóri, a 8-as Varga Zoli, míg a 7-es...
Nos, a 7-es Cristiano Ronaldo.
Ez az ő száma – a 21. század meg az övé.

A 7-es immár misztikus szám, a tehetség, a siker, a győzelem, a karrier, a népszerűség, a tökéletesség szimbóluma. Túlzónak tűnő jelzők, de nem, nem azok, sokkal inkább afféle helyzetjelentés egy olyan férfiról, aki megvalósította valamennyiünk álmát.
S álmodni jó.

Portugal é campeão da Europa! Portugal ist Europameister! Portugal are European champions! Portugália Európa-bajnok! Bármilyen számomra ismert nyelven olvasok a történtekről, még mindig szürreális hatása van. Pedig ha valaki, hát én kezdettől fogva hittem a portugálok végső sikerében, és ha van egy nemzet, amely nagyon megérdemelte már ezt a trófeát, akkor az bizony a portugál. Most, hogy talán már a győzedelmes csapatot a lisszaboni utcákon ünneplő tömeg is kezd ébredezni harmadnapos bódulatából, ideje nekem is reflektálnom a látottakra.

Mindenekelőtt a párizsi hősök névsora: Rui Patrício, Anthony Lopes és Eduardo kapusok, Bruno Alves, Pepe, José Fonte, Raphaël Guerreiro, Ricardo Carvalho, Eliseu és Cédric Soares védők, João Moutinho, João Mário, Vieirinha, Danilo Pereira, William Carvalho, André Gomes, Renato Sanches és Adrien Silva középpályások, Cristiano Ronaldo, Éder, Nani, Rafa Silva és Ricardo Quaresma támadók, valamint Fernando Santos szövetségi kapitány, Ilídio Vale segédedző, Ricardo Peres kapusedző, João Aroso erőnléti edző és Carlos Godinho technikai igazgató.

Bár a Luzofoci-projektet egy ideje parkolópályára állítottam, az Európa-bajnokság kapcsán annyi gondolat gyülemlett fel bennem, hogy azokat már képtelen voltam magamban tartani, billentyűzetet kellett ragadnom. A szomorú ebben az, hogy sajnos nem a portugál válogatott fantasztikus játéka hozta ki ezt belőlem, hanem a torna kezdete, de különösen a magyar–portugál meccs óta elharapódzott, csúcsra járatott negatív hangulatkeltés Portugáliával szemben.

Természetesen minden gyűlölködő elsődleges célpontja Cristiano Ronaldo. Tagadhatatlan, megosztó személyisége miatt nehéz róla objektíven véleményt formálni. Tulajdonképpen csak szélsőséges álláspontokkal találkozhatunk vele kapcsolatban: egyesek imádják, mások pedig utálják. Pedig nem szabadna mindent feketén vagy fehéren látni. Megpróbálok egy kicsit rendet tenni a fejekben.

A címben szereplő két szó portugálul van, magyar jelentése: kezdő sípszó. Ebből már következtethetsz arra, hogy miről fog szólni ez a blog, de azért a következőkben röviden felvázolom a történetet. Ja, egyébként üdvözöllek a Luzofoci jövőbeni – remélhetőleg népes – olvasótáborában!