„Fő az időzítés!” – gondolhatta olvasónk, Kiss Csaba, miután kiderült, történelmi mérkőzésnek volt szemtanúja Portóban, a Sárkány Stadionjában. Igaz, a képet némileg árnyalja, hogy nem a hazai közönség, sokkal inkább a vendégek számára volt jeles nap augusztus huszonötödike.

Amint arról beszámoltam, múlt szombaton történelmet írt a Vitória SC: először aratott győzelmet a Sárkány Stadionjában! A guimarãesiek utoljára 1996-ban diadalmaskodtak az FC Porto otthonában, de még a régi Estádio das Antasban.

A Porto két év után kapott ki hazai pályán megrendezett bajnokin – na, de milyen meccsen! A 62. percben még 2–0-ra vezettek a kék-fehérek, a 88. percben viszont már 3–2-es hátrányban voltak. Sajnos komoly bírói tévedésektől sem volt mentes a meccs, de hogy emlékezetessé vált, az biztos.

Innentől viszont átadom a szót Csabának, helyszíni beszámoló következik!

Előkészületek

„A meccsjegyeket megvettük előre otthon, neten keresztül. 20 € volt darabja. Először fejtörést okozott a klub oldala, de kiderült, hogy amit a Google találatként ad, az a régi oldal és a Porto app alapján jutottunk el a Porto beta oldalára, ahol lehet jegyet venni. Ez sem volt zökkenőmentes, mert sokadjára sikerült a fizetési tranzakció, de jó, hogy nem vártuk meg vele az utazást, mert csütörtökön vagy pénteken jött az app értesítés, hogy minden jegy elkelt. (nevet) Ugye, ez egy kb. 50 000-es stadion, ami az Old Traffordnál jóval kisebb, de én mostanság a Szuszához meg átlag 2000 emberhez szoktam, így lenyűgöző volt.”

Bejutás a stadionba

„Profi, hogy öt villamosszerű metró is megáll mellette. Ügyesen kezelnek ekkora tömeget és könnyű az oda- és a visszajutás. Meccs előtt másfél órával volt kapunyitás, rengeteg lépcső vezetett a kapuhoz, nem a stadion tövében történik a beléptetés. Ott csak jegyiroda és a múzeum van. Amúgy a létesítményben van edzőterem, meg egy orvosi rendelőszerűség is. A belépés sima volt az előre nyomtatott jegyekkel, motozás meglepő módon nem volt. Belépve még több lépcsőn jutottunk fel.”

„Elég minimalista maga a stadion, régebbinek hat, mint 2003-as, de nagyon tiszta és bolondbiztosan vannak jelölve a kapuk, szektorok, stb. Büfék is akadnak szép számmal, egész korrekt, kb. éttermi árakkal (1,1 € volt egy 0,33-as ásványvíz, 1,85 € egy kóla, alkoholos sört nem árultak), a mosdó is a célnak megfelelő. Meccskezdés előtt bő 80 perccel már a helyünkön voltunk. Kezdésig reklámokat toltak a kivetítőkön, utána zenéltek, meg a helyi macskaszerű sárkány kabala volt a hangulatfelelős. 20:15 körül kijöttek páran melegíteni a hazaiak közül, óriási üdvrivalgás és tapsvihar közepette. Közben láttuk, hogy kint még hömpölyög a »kék-fehér massza«. Kezdésre megtelt a hely, Guimarães-szurkolók is szép számmal képviseltették magukat, dobokkal, zászlókkal, némi piróval. A Porto idén ünnepli fennállása 125. évét, így az erre és a tavalyi bajnoki címre emlékeztető molinók mindvégig a pálya felett lebegtek.”

Meccs van!

„A meccs úgy kezdődött, ahogy számítani lehetett rá, nem is volt nagy izgalom a szurkolók arcán, de minden jó megmozdulást tapssal háláltak meg. Alapvetően nagy volt az öröm; még a meccs előtt volt a lisszaboni derbi, amikor vezetést szerzett a Sporting, hangrobbanás volt és az ottani X miatt sem búslakodtak a helyiek – mindenki biztos volt a három pontban. Szóval ennek rendje és módja szerint domináltak a hazaiak, hol kisebb, hol nagyobb helyzetekkel, de a befejezés nem jött össze. Majd a félidő vége előtt bepasszíroztak két gólt, ekkor aztán karneváli hangulat kerekedett a stadionban. Már-már szokás szerint én lemaradtam a második gólról. (nevet) A vendégek reklamáltak egy meg nem adott tizenegyest, még a félidő vége után is a sporin lógott az edzőjük és a másodedző (?), és vehemensen kérte számon.”

„A második félidő nem alakult jól portói szemszögből, mert az összes csere kényszerű volt. Nagyon sokat faultoltak a vendégek, így Brahimi és Aboubakar is kisebb sérülés miatt hagyta el a pályát. Ami pedig nagyobb pech, hogy az előbbi helyére beálló Coronát is le kellett cserélni kb. 20 perc után, mert ő is elszenvedett egy komolyabb rúgást. Ezt csak tetézte, hogy a Guimarães szépített egy tizenegyesnek köszönhetően, méghozzá egy egykori Porto-játékos révén (André André – a szerk.), de ekkor még mindenki nyugodtnak tűnt. Dühösek voltak, de bíztak magukban, a szurkolók pedig a csapatban.”

„Érződött azért Brahimi hiánya, nem voltak gördülékenyek a támadások, de mindenkit meglepett, hogy a vendégek kiegyenlítettek egy távoli (18-20 méter lehetett), hosszúra leadott lövéssel a vége előtt negyed órával, húsz perccel. Jött a vendégek harmadik cseréje és nem mintha eddig olyan hevesen támadtak volna, de innentől szemmel láthatóan a stabil védekezés és a letámadás jellemezte a játékukat. A Porto nagyobbnál nagyobb helyzeteket dolgozott és hagyott ki. Nagyon érett a harmadik gól. Mindenki hitt benne, nagyon lelkes, tüzes hangulattal álltak a csapat mögé. De amikor egy bedobás után az üresen maradt guimarãesi belőtte a harmadikat, némi szórványos füttyszó hallatszott, a vendégszurkolók ünneplése mellett néma csendben nézett maga elé közel ötvenezer Porto-szurkoló. Döbbenetes volt, ilyet még sosem éltem át.”

„Mikor majdnem jött a negyedik guimarãesi »gombóc« is, azok, akik nem távoztak még dühösen (nem voltak sokan), egy emberként biztatták tovább a csapatot, aminek kellett öt perc mire kitisztult a bevitt »ütés« után és nagyon megnyomták a végét. Az öt perces hosszabbításban is rúghattak volna kettőt: pár méterről fölé lőttek, majd egy kapufát is, az abból kipattanót pedig kicsivel kapu mellé. Mintha el lettek volna átkozva, a hazaiak vereséget szenvedtek. Döbbent arcok... A végére már mi is eléggé belelovaltuk magunkat a dologba, így bár úgymond semleges szurkolóként egy fordulatos, sokgólos találkozót láttunk, mégis jobban örültünk volna, ha a hazaiak győznek. A meccsre vezető úton tartó metrón skandálás, éneklés néma hazaúttá silányult, nem gyakran tapasztalhat ilyesmit az Estádio do Dragão közönsége.”

„Kifelé szintén simán kijutottunk, és mintegy 40 perccel később már a szállásunkon voltunk. A semmiből jött vereség ellenére is inkább csendes, szomorú, vagy dühös, csalódott drukerekkel találkoztunk, rengeteg családdal, de nem volt balhé, borogatás, mindenki tudomásul vette a történteket.”

Nem foci. Futebol...

„Itt tényleg nagy kanállal habzsolják a futballt! Már csütörtök este a szombati lisszaboni derbi esélyeit tárgyalták hat (!) csatornán élőben. Külföldi focit ma (vasárnap) láttunk először a tévében (Juve–Lazio és Wolves–Man City összefoglalókat), de amúgy csak a hazai foci, futsal, strandfoci foglalkoztatja őket. És látszólag nem közhelyeket puffogtatnak, mert az egyik csatornán azt taglalták, hogy esélyesebbnek tartják a Sportingot a győzelemre. Ami majdnem bejött, a végeredményeket tekintve.”

A bejegyzésben felhasznált összes képet és videót (a meccs összefoglalóját leszámítva) Kiss Csaba bocsátotta rendelkezésünkre, köszönet értük!