2016. júl 06.

Portugália védelmében

írta: Latz von W.
Portugália védelmében

cr-euro2016.jpg

Bár a Luzofoci-projektet egy ideje parkolópályára állítottam, az Európa-bajnokság kapcsán annyi gondolat gyülemlett fel bennem, hogy azokat már képtelen voltam magamban tartani, billentyűzetet kellett ragadnom. A szomorú ebben az, hogy sajnos nem a portugál válogatott fantasztikus játéka hozta ki ezt belőlem, hanem a torna kezdete, de különösen a magyar–portugál meccs óta elharapódzott, csúcsra járatott negatív hangulatkeltés Portugáliával szemben.

Természetesen minden gyűlölködő elsődleges célpontja Cristiano Ronaldo. Tagadhatatlan, megosztó személyisége miatt nehéz róla objektíven véleményt formálni. Tulajdonképpen csak szélsőséges álláspontokkal találkozhatunk vele kapcsolatban: egyesek imádják, mások pedig utálják. Pedig nem szabadna mindent feketén vagy fehéren látni. Megpróbálok egy kicsit rendet tenni a fejekben.

Kezdeném azzal, hogy azokkal, akik számára a sportsajtó fogyasztása kimerül a Trollfoci vagy Tibi atya releváns posztjainak olvasásában, illetve a csőlátó, tizenéves Messi-fanboyokkal, akiket talán még a jóérzésű Barça-drukkerek is kitagadnak maguk közül, nos, velük nem tudok mit kezdeni. Akármennyire is arrogánsnak tűnhet így kijelenteni, egy bizonyos értelmi szint alatt élőkkel nem érdemes leállni vitatkozni. Azokat viszont üdvözlöm, akik szimpátiájuktól függetlenül képesek meghallgatni és megérteni a másképp vélekedőket, saját véleményüknek pedig kulturáltan tudnak hangot adni. Nem kell Ronaldót és a portugálokat szeretni, de attól, hogy én történetesen kedvelem őket, még nem kell elküldeni a jó édes anyámba. Az nem vita. Az fröcsögés.

Nézzük akkor a CR7-et leggyakrabban érő vádakat, gúnyolódásokat!

„Köcsög”. Honnan tudod, netán személyes tapasztalat? Ja, hogy zselézi a haját! Komolyan, még mindig itt tartunk, gyerekek? Én is. Akkor most köcsög vagyok? Te is zselézel, nahát! Akkor te is köcsög vagy?

„Cigány”. Gyakran az előzővel valamilyen kombinációban fordul elő. Azért, mert barna bőrű? Nem hinnéd, de Portugáliában ez elég gyakori, ő ráadásul madeirai születésű, zöld-foki-szigeteki felmenőkkel. Még ha az is volna, te csak szeretnél ilyen sikeres cigánygyerek lenni!

„Beképzelt, nagyképű”. És, talán nincs mire nagyképűnek lennie? Nem értem, miért kellene mindenkinek az álszentet játszania. Az jobb? Szerintem nem. Akár tetszik, akár nem, be fogja vésni a nevét a történelemkönyvekbe. Mit csináljon, szégyellje magát? Mellesleg például Ibrahimović legalább ugyanekkora bunkó, mégis imádják.

„Gyűlölöm, mert realos”. Oké, lépjünk tovább, erről fentebb már írtam...

„Hisztis”. Ezzel ugye azóta zrikálják szerencsétlent, amióta 2004-ben a hazai rendezésű Európa-bajnokság döntőjében, a görögöktől elszenvedett vereség után, 19 évesen el merte sírni magát. Belátom, tényleg teátrális dolgokat művel a pályán, azonban mindet hisztinek hívni badarság. Igen, hajlamos elesni és tizenegyest reklamálni. Igen, felháborodik, ha nem kap tiszta helyzetben labdát. Na, de mi történt Magyarország ellen abban a bizonyos pillanatban? Emberünk addig egy gólpasszal és egy brilliáns sarkazós góllal vette ki részét nemzete versenyben tartásából, amikor jött a harmadik magyar gól, s Portugália harmadszor is a kiesés szélére került. Ronaldót a győzelem élteti, az a típus, aki szerint a második az első vesztes, érthető, hogy mérhetetlen düh szabadult ki belőle. Düh, nem hiszti! Ugyan kiből ne tört volna elő hasonló helyzetben? Nem vagyunk egyformák, valaki magában rágódik, valaki hangot ad a mérgének.

„A mikrofon-ügy”. Az egész Eb egyik legnagyobb sztorija lett, amikor Cristiano egy őt interjúvolni próbáló újságíró mikrofonját a tóba hajította. Minden létező médiafelületen lehozták a hírt, természetesen a történet előzményeiről nagyvonalúan megfeledkezve, hadd hozza csak a saját sikertelenségét mások ócsárolásában kiélő prolitömeg a látogatottságot. Azóta néhány helyen már közölték az eset hátterét, ám az már senkit nem érdekelt. Tegyük tisztába a dolgot! Az interjút kérő újságíró kenyéradója, a CMTV egy szar bulvártársaság, konkrétan Ronaldo személyéről, és ami még sértőbb, családjáról állított valótlanságokat több alkalommal is a múltban, ezért a labdarúgó évekkel ezelőtt bojkottálta őket, több per is folyt a két fél között, melyeken természetesen Ronaldóéknak adtak igazat. Persze, ettől még nem kell mikrofonokat dobálgatni, de teljesen érthető volt a portugál klasszis tette.

„Öncélú”. Az, nem érdemes tagadni. De úgy is mondhatnánk, tisztában van a képességeivel. Emellett viszont igazi vezéregyéniség. João Moutinho tudna erről mesélni.

Ennyit Cristiano Ronaldóról. Ami a legvisszataszítóbb az egészben, hogy egyetlen játékos személye miatt szurkolnak nagyon sokan Portugália ellen, egyetlen ember személye miatt utálnak egy egész nemzeti csapatot, talán még a nemzetet is.

portugal-team-during-euro-2016.jpg

Azért akadnak értelmesebbek is, akiknek szimplán nem tetszik a portugál válogatott játéka, illetve ahogy eljutottak az elődöntőig. Ezeket a véleményeket is érdemes megközelíteni a másik oldalról nézve.

A fő indok Portugália ellen, hogy rendes játékidőben nyert mérkőzés nélkül jutottak elődöntőbe. Ez igaz. Ugyanakkor nem is veszítettek mérkőzést. Veretlenül az elődöntőben, mi a baj ezzel?

Hát az, hogy mekkora mázlisták már, mondjátok sokan. Nem szerencsésebbek, mint mások. A csoportmeccseik során Izland és Ausztria ellen is felborult a pálya, akkora fölényben játszottak, de nem jöttek a gólok. Ellenünk igen, viszont beszedtek két megpattanós szabadrúgásgólt. Úgy gondolom, hogy ezek után továbbjutni, ráadásul a könnyebb ágra, az nem mázli, hanem a szerencse forgandó klasszikus példája. Azt, hogy egy bűnrossz, rendes játékidőben még kaput találó lövést sem hozó horvátok elleni mérkőzést egy 117. percben lőtt góllal nyertek meg, a szerencsének tulajdonítanak (még ha inkább a horvátok is bátorodtak fel a hajrában), azért kicsit visszásnak érzem.

Na és a lengyelek elleni tizenegyesek?! Portugália nem rontott büntetőt. Szerintem nem kell túlragozni. Mellesleg a nyolcaddöntőben Lengyelország is tizenegyesekkel jutott csak tovább Svájc ellen.

„Akkor is mázlisták!” – háborodik most fel az egyszeri foteldrukker. Hát persze, barátom. Mint ahogy azok voltak a 2000 óta megrendezett összes Európa-bajnokságon is, amelyeken egy kivételével mindig legalább az elődöntőig jutottak. Az is csak a szerencse lehetett...

Egyébként nem érzitek ironikusnak, hogy a többség szemében ez a mostani portugál válogatott olyan, mint a 2004-es görög? Pont, mint az a görög csapat, amely máig a legnagyobb csapást mérte Portugália futballjára. Nem túl szép játék, egy fél világ megvetése. Ha létezik a földön igazság, akkor Portugáliának és Cristiano Ronaldónak idén visszaadja a sors azt, amit 12 évvel ezelőtt elvett. Egy olyan országban, ahol mintegy másfél millió fős portugál kisebbség él. Egy csoda volna.

Megérdemelt csoda.

Szólj hozzá

gyűlölet Európa-bajnokság Portugália Cristiano Ronaldo Euro 2016